Isten hozott, kedves Vendég, kerülj beljebb!
Örülünk, hogy bekopogtál. Kérsz egy csésze teát? Esetleg kávét? Gyere, üljünk le kicsit a konyhában, mesélek neked a klubunkról.
Minden úgy kezdődött, hogy mi, öten, akik ezt az egészet alapítottuk, a környékbeli lakásokban laktunk, s próbáltunk egyedül valami kis színt vinni a szürke falak közé. De valahogy nem igazán ment. Aztán egyik nap összetalálkoztunk, s láttuk, hogy a többiek is lelkesek, szeretnének valamit alkotni, de sajnos ez nehéz feladat, amikor mindenki más közönyös, be se néz hozzánk. Hát úgy döntöttünk, összeköltözünk, s közös munkával, egymást is biztatva, lelkesítve, valami újat hozunk létre.
Megvettük ezt a lakást, s belekezdtünk a nagy átalakításba. Hosszú heteket és sok munkát vett igénybe, míg kialakítottuk a fal síkjából kiugró erkélyeket, míg mindent lefestettünk olyanra, ahogy nekünk tetszik, s főként, míg kitaláltuk a kis közösségünk nevét.
Biztosan érdekel, hogyan, miért épp Pickwick Klub lett. Két oka is van. Ismered Charles Dickens azonos című könyvét? Ez egyébként a híres angol író első regénye. Négy úriemberről szól, akik felkerekednek, hogy tanulmányozzák az emberi természetet, jobban megismerjék a világot, s közben mindenről feljegyzéseket készítenek. Mindannyian különbözőek, igen érdekes figurák, persze természetüknek megfelelően mind másként is látják az őket körülvevő dolgokat. Úgy gondoltuk, ezek a tulajdonságok ránk is jellemzőek, már csak azért is, mert van köztünk, aki rímekbe szedi érzéseit, van, aki a történeteit már el sem tudja képzelni képregénykockák nélkül, s vannak, akik kész kis regényeket alkotnak a betűkből... A másik ok, hogy olyan teázós, kuckós hangulata van ennek a névnek, ami nagyszerűen illik közös munkánkhoz, beszélgetéseinkhez. Hiszen mi is figyeljük a világot, sok minden érdekel minket, akárcsak a szóban forgó eredeit pickwickistákat.
Most pedig gyere, körbevezetlek, hogy meglásd, hol is lakunk.
Ott, a bejáratnál, ahol levetted a cipődet, láthattál egy könyvet. Loptunk egy ötletet a múzeumoktól, így nálunk is van vendégkönyv, hogy mikor távozik valaki, megírhassa nekünk a véleményét.
Itt a konyhában - ó, az asztalon hagytuk a tegnapit - szóval itt olvassuk el minden reggel az újságot. Ebben megtalálhatod, milyen frissítések is történtek az adott hónapban, hogy aztán célirányosan keresgélhess. Reggeli közben sok mindenről szoktunk szót váltani, többnyire aktuális dolgokról, mint például, hogy milyen ünnep is közeleg éppen...
Innen a konyhából nyílik a kamra, ahol mindenféle fortélyokat, és összetevőket tárolunk. Van itt például néhány különleges befőtt az írás során szerzett tapasztalainkból, de ha sikerül, szárítunk néhány dekát a képregénykészítés trükkjeiből is.
És akkor menjünk át egyik kedvenc helyünkre, a nappaliba. Nyáron jó hűvös van, ha becsukjuk a zsalukat, télen pedig kellemes meleg, mikor befűtünk a cserépkányhában. Itt aztán mindenki kedvére válogathat az ülőhelyek között. Van kanapénk, vannak fotelok, de még kis puff, hintaszék és babzsákfotel is akad. Itt szoktunk teázni, és közben versekről, könyvekről, filmekről... beszélgetünk. Szívesen látunk Téged is, ha van kedved, csatlakozz hozzánk bármikor.
Másik kedvenc helyünk pedig az emelet. Itt mindenkinek saját szobája van, ahol alkothat, amit épp szeretne. Ide elvonulhatunk, ha szeretnénk kicsit egyedül lenni, de gyakran át is megyünk egymáshoz, hogy elolvassuk, amit írt, elmondjuk a véleményünket, építő szándékú kritikánkat és biztatssuk egymást. Ez mindenkinek jól esik, nyugodtan tedd meg Te is.
Hát, ez a mi kis madárfészkünk. Reméljük, jól érezted magad nálunk. Szeretettel várunk máskor is.
Jaj, várj, nehogy itt felejtsd az esernyődet! Útravalónak pedig vidd el ezt a pár szem, szalvétába csomagolt teasütit, hogy valamivel megkínálhasd a barátaidat. Ha ízlett, máskor jöhettek együtt is.
Viszlát!
A Pickwickisták
pickwick.klub@gmail.com
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
