"Ne agg�dj. M�skor is ment az �r�s, most is menni fog.
Semmi m�st nem kell tenned, mint
le�rnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

 3. r�sz 

       M�snap. T�rt�nelem �ra.
       – Tamara, figyelj ide, �s ne rajzolgass! Ennek nem t�rt�nelem�r�n van a helye.
       – Eln�z�st.
       – De ha m�r �gy felh�vtad magadra a figyelmet, gyere ki, �s mondd el, mit tanult�l m�ra!
       […]
       – Ez nem valami sok. Am�g nem �lsz le mell�, �s nem tanulod meg rendesen, nem tudok h�rmasn�l jobbat adni. Ez viszont j�indulattal is csak k�tharmad. Foglalkozz t�bbet a tanul�ssal, �s kevesebbet a rajzaiddal! Most pedig hozd ki az ellen�rz�d!
       Tamara a hely�re ment, �s makacs hallgat�s k�zepette kivitte a kis f�zetet a tan�ri asztalhoz.
       […]
       – L�tom, elj�tt�l.
       – El. Nos?
       – H�t… igaz�b�l nincs �tletem, hogyan kezdj�k… Nem tudok �n tan�tani…
       – Nem tudom. N�zd, ezt az iskol�ban csin�ltam. Pr�b�ltam aszerint, ahogy mondtad.
       – �h�m. Sz�p! L�tod, err�l besz�ltem. Ez a v�za feh�r, de tett�l bele z�ldet �s s�rg�t is. �gy sokkal jobb. �leth�bb.
       Tamara figyelt, de k�zben �nk�nyesen el�vette P�ter rajzait, h�tha hozott olyanokat, amiket tegnap nem l�tott.
       – Ezt mikor rajzoltad? – mutatott egy k�pet, amin a park egy r�sze volt l�that�, a t�, a h�d �s rajta egy kicsi, fekete le�nyalak.
       – N�h�ny napja. Tal�n tegnapel�tt.
       – Tudod, hogy ki van a k�pen?
       – Nem. Csak sok�ig �lt ott, �s lerajzoltam. Mi�rt?
       – Mert szerintem ez �n vagyok. P�r napja ott �ltem, el�g hosszan. Estefel�.
       – �rdekes. Van egy �tletem! �lj le oda! – mutatott P�ter egy hatalmas fa t�v�be. – K�nyelmesen �lj, mert onnan fogsz rajzolni!
       A fi� �gy d�nt�tt, most nem hagyja, hogy Tamara makacskodjon, �nk�nyeskedjen. Furcsa, de �gy �rezte, nem csak rajzol�sra kell tan�tania ezt a l�nyt.
       – Sz�val, akkor most azt rajzold le, amit magad el�tt l�tsz! – azzal � is �l�be vette a rajzt�bl�j�t, a Tamar�val szemben l�v� pad l�b�hoz �lt, �s elkezdte felv�zolni a l�nyt. Tamara elmosolyodott ezen az �tleten, �s � is rajzol�shoz fogott. P�ternek tetszett ez a megnyilatkoz�s, �s ennek hangot is adott:
       – Most l�tlak el�sz�r mosolyogni. J�l �ll – eresztett el egy huncut mosolyt a fi�. – M�ltkor nem v�laszolt�l a k�rd�semre: j�rsz valamilyen oktat�sra? Persze – tette hozz� menteget�zve –, most sem musz�j felelned.
       – Nem j�rok sehova.
       – Pedig jobban j�rn�l, mint velem. Egy val�di tan�r t�bbet �s jobban tudna magyar�zni. Mi�rt nem hozz� m�sz?
       – Ha terhedre vagyok, akkor mondd meg! – Tamara ezt haragosan mondta, felpattanva a hely�r�l. Pedig k�zben �gy �rezte, hogy a fi� nem akarja elk�ldeni. Nem is annyira emiatt lett d�h�s, hanem mert nagyon j�l tudta, hogy nem mehet tan�rhoz.
       – Ne legy�l h�lye! – sz�lt parancsol� hangon P�ter.
       Ez�ttal nem �llt fel, vagy ragadta meg a l�ny karj�t, hogy meg�ll�tsa. Nem tudta, mi baja lett hirtelen, de azt tudta, hogy val�j�ban nem r� haragszik.
       – Ha akarsz, menj el nyugodtan. Nekem nem vagy terhemre, sz�vesen tan�talak, de ha folyton el akarsz menni, akkor nincs �rtelme. Ha gondolod, most t�vozhatsz, nem foglak feltart�ztatni, mint tegnap. De akkor ne is gyere m�skor se. Ne hidd, hogy mindent te ir�ny�tasz, �s b�rkit fak�pn�l hagyhatsz, k�vetkezm�nyek n�lk�l. Nos? M�sz vagy maradsz? – szegezte neki a k�rd�st.
       Tamara meg�llt, �s rettenetesen sz�gyellte mag�t. Tal�n �ppen ez a kertel�s n�lk�li szembes�t�s kellett, hogy �szrevegye mag�t. Hogy hogyan viselkedik m�sokkal, hogy mennyire azt hiszi, �v� az ir�ny�t�s. Most v�gre valaki k�z�lte vele, hogy nem j� ez �gy, �s gondoljon bele d�nt�sei k�vetkezm�ny�be. Sz�val a l�ny nem sz�lt semmit, vissza�lt, �s �jra ceruz�t fogott. P�ter sem mondott t�bbet, �s a l�nyt�l sem v�rt m�st. �gy k�l�n�sen meglepte, amikor majdnem f�l �ra rajzol�s ut�n Tamara felpillantott, �s zavart hangon �gy sz�lt:
       – Ne haga… ra… ru… ne haragudj!
       Egyszer�en belegabalyodott ebbe a k�nny� sz�ba. Emiatt kiv�r�s�d�tt az arca, �s az orrnyerg�n is v�gigfutott a p�r. P�ternek tetszett a l�tv�ny, el is mosolyodott, de m�g hagyta p�r pillanatig verg�dni a l�nyt, �s csak ut�na sz�lalt meg:
       – Haragudj. �gy mondj�k – mosolygott –, �s nem haragszom. M�g most sem vagy hajland� el�rulni, mi�rt nem j�rsz sehova, �s mi lett a karoddal?
       P�ter tudta, hogy nem illik ilyen makacsul faggat�zni, de k�v�ncsi volt, �s azt rem�lte, Tamara most v�laszolni fog. J�l gondolta.
       – Any�m nem enged el, pedig az iskola szervez oktat�st. A kezem meg… nem sz�m�t, marhas�g.
       – J�, ahogy gondolod. K�r, hogy nem engednek el. De tal�n majd j�v�re.
       – Nem, j�v�re sem enged. Tavaly sem eresztett. Azt hiszi, hogy akkor majd ebb�l akarok meg�lni, �s szerinte az nem lehets�ges. Azt akarja, hogy tanuljak, �s �gyv�d, vagy ilyesmi legyek. Nem �rdekli, hogy nekem fontos lenne a rajzol�s.
       Tamara eddig nem mondta senkinek, hogy viszonyul �desanyja ehhez a dologhoz, �gy most el�gg� meglep�d�tt mag�n, �s zaklatotts�g�ban r�gy�jtott egy sz�l cigarett�ra. P�ter sz�r�s szemmel �gy sz�lt, mikor meg�rezte annak szag�t:
       – Egyszer�en nem �rtem, mi�rt csin�lsz ilyen butas�gokat: lopsz, cigarett�zol…
       – Ha zavar a f�st, mondd azt!
       – Nem, nem a f�st zavar, de ink�bb hagyjuk, v�g�l is nem tartozik r�m.
       A fi� �rezte, hogy itt m�r t�l messzire ment, �s ink�bb visszavonta volna.
       – H�t val�ban nem! – jelentette ki hat�rozottan Tamara.
       P�ter fel� tartotta kezeit, �s bal tenyer�ben oltotta el a m�g kicsit par�zsl� csikket. Maga sem tudta pontosan, mi�rt tette, de �gy �rezte, ezzel tagadhatatlanul a fi� tudt�ra adja: semmi k�ze hozz�, mit tesz. P�ter meglep�d�tt ezen, de �rtette a jelz�st. Megcs�v�lta a fej�t, �s ennyit mondott:
       – Nagyon esztelen vagy. Most m�r tudom, hogy a karoddal is biztosan te csin�lt�l valamit. Nem vagy �szn�l, ha azt hiszed, ilyenekkel c�lt �rhetsz. Azt gondolod, ha magadban k�rt teszel, �desany�d elenged a k�pz�sre? Nagyon t�vedsz.
       Tamara �gy d�nt�tt, most m�r neki is joga van k�rdezni.
       – Na �s mi a helyzet veled? T�ged hogyhogy elengednek? Mi�rt nincsenek a sz�leid a rajzol�s ellen?
       A fi� el�bbi, szomor� hangj�n v�laszolt:
       – �n a tieidet nem �rtem…
       – P�ter, te j�l tanulsz?
       – Mondjuk. N�gyes vagyok �tlagban. Mi�rt?
        – Mert any�m engem mindig a jegyeimmel piszk�l. De szerintem, ha jav�tan�k, se lenne semmi. Neked a jegyeidt�l teszik f�gg�v�, hogy j�rhatsz-e? Vagy mit�l?
        – Igaz�b�l nem hinn�m, hogy b�rmit�l f�gg�v� tenn�k. De �n igyekszem mindent megtenni cser�be. Rendesen tanulok, �s seg�tek otthon. �desany�d k�vetel valamit �rte, hogy elmehess, vagy eleve megtiltja?
        – Folyton a jegyeimet emlegeti, de ink�bb eleve nem akarja. Mondom, azt hiszi, akkor biztosan azzal akarok majd foglalkozni, de ugye szerinte ezzel nem lehet kenyeret keresni. Neked rendes anyuk�d lehet, hogy nem tiltja – mondta Tamara kiss� elmereng� tekintettel, de a hangja nem �rult el semmit.
       – Ha gondolod, holnap gyere el hozz�nk vacsor�ra, �s bemutatom az anyuk�mat.
       – J�, k�sz�n�m.
       Besz�lgettek, de k�zben rajzoltak. Kezdett felszabadultt� v�lni a hangulat. Tamara m�r nem volt olyan t�sk�s. Egyre bar�ts�gosabban v�laszolgatott P�ter k�rd�seire. Id�k�zben v�geztek a k�pekkel. Remek m�vek sz�lettek.
       – Add csak ide, hadd n�zzem meg! – k�rte P�ter Tamara k�p�t.
       – Tess�k! – ny�jtotta a l�ny. – De te is add oda a tiedet! – mondta vicces-parancsol�n, �s visszah�zta saj�t rajz�t.
       „M�r tr�f�lkozik is.” – mosolyodott el P�ter, �s a l�nynak adta a k�rt k�pet, mik�zben el�rehajolva kiragadta kez�b�l a m�sikat.
       – Ez nagyszer�! – �rt�kelte a fi� Tamara grafitr�ddal k�sz�tett rajz�t. – Legk�zelebb kipr�b�ljuk az ecsetet is, k�v�ncsi vagyok, az hogy siker�l.
       A k�p nagyon �leth� volt, �s m�g a sz�lei is r�szletesek voltak. Ezzel szemben P�ter kr�tarajz�nak mintha kerete lett volna. K�z�pen, kit�n� k�pkiv�g�ssal volt megrajzolva a l�ny a fa t�v�ben. Viszont a k�p sz�lei fel� haladva egyre r�szletszeg�nyebb �s halv�nyabb lett a rajz, mintegy feh�r paszpart�r�val ell�tva azt. A sz�nei is sz�pek voltak, l�tszott, hogy k�sz�t�je ig�nyesen v�lasztott azon kr�t�k k�z�l, amik egy egyszer� di�knak is megfizethet�k. Tamara n�zegette a k�pet, forgatta a grafitt�l koszos ujjaival, kicsit �sszemaszatolva a sz�leit. P�ter, ezt l�tva, �gy gondolta, ez j� indok, hogy kipr�b�lja, meddig viseli el a l�ny a k�zvetlens�get, viccel�d�st: azzal m�rgesen �sszer�ncolva szem�ld�k�t, saj�t sz�nes, kr�t�s ujj�t v�gigh�zta a l�ny arc�n, egy s�t�tk�k �s egy sz�rke cs�kot hagyva h�tra.
       – Vigy�zz r�, te!
       Tamara el�sz�r meglep�d�tt, szem�ld�ke a homlok�ra szaladt. De azt�n elmosolyodott, �s visszaadta a k�pet. A fi�, el�bbi tette miatt, egy cinkos mosoly k�s�ret�ben vette �t.
       – Nekem mennem kell – sz�lt Tamara, v�ll�ra v�ve tariszny�j�t, �s elindult.
       – Akkor holnap ugyanekkor tal�lkozzunk itt. �s este elmegy�nk hozz�nk.
       – Rendben, akkor holnap. K�sz�n�m! Szia!
       A l�ny vid�man vette hazafel� az �tj�t. Nagyon j� hangulata lett ezen a d�lut�non. R�mosolygott egy n�nire, aki kenyeret dob�lt a kacs�knak a t�ba. �s �gy l�pte �t lak�suk ajtaj�t is. Anyuk�ja a h�g�t�l k�rdezte ki a t�rt�nelem leck�t. Az �t�dikes kisl�ny alig tudott valamit, ez�rt anyuk�ja m�r felett�bb ideges volt.
       – Sziasztok! – k�sz�nt Tamara lelkesen.
       – Most ne zavarj! Mi�rt ilyenkor kell hazaj�nn�d megint? Nyom�s a szob�dba, k�sz�tsd el a leck�d!
       Erre a hangnemre Tamara arc�r�l is lehervadt a der�.
       – Csak k�rdezni akartam valamit. – mondta, kiss� kim�rt hangon. – Mi�rt kell �gy besz�lned velem? Nem hiszem, hogy �n ilyen hangnemben j�ttem volna be ebbe a szob�ba.
       – Kisasszony! Azonnal fejezd be ezt a besz�det! – kiab�lt most m�r �nmag�b�l kikelve a l�ny anyja.
       – Mi�rt velem kell ord�toznod, ha egyszer a h�gomra vagy m�rges? – ki�ltotta Tamara is, nem t�r�dve az illemmel.
       Anyja nem gondolkozott el a l�ny szavain, puszta szemtelens�gnek vette azokat. Fel�llt vele szemben, szeme vill�mokat sz�rt.
       – Nem t�r�m ezt a szemtelens�get – mondta, szinte sziszegve.
       – Te sem besz�lsz velem m�sk�nt – sz�lt er�s g�nnyal a hangj�ban a l�ny.
        Itt m�r v�gk�pp elszakadt a c�rna, az anya pofon�t�tte l�ny�t, aki elhallgatott, majd kiviharzott a szob�b�l, becsapva maga ut�n az ajt�t, hogy belerezegtek az ablakt�bl�k. Berohant a szob�j�ba, �s mag�ra z�rta az ajt�t. D�h�dt, forr� k�nnyeket nyelve aludt el. F�l�r�nk�nt, �r�nk�nt fel�bredt �jjel.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.