Magnyos Hold
va Anna 2011.07.06. 13:07
Magnyos Hold
Oktber vghez kpest enyhe az jszaka. Olykor feltmad a szl, de nem cspõs, se csontig hatol, nem kergeti el azokat, akik mg kihasznljk ezt a kellemes idõt, ami biztosan a felhõknek ksznhetõ. A csillagokat nem is lehet ltni tõlk, olykor mg engem is eltakarnak. De csak nha, gy az idõ nagy rszt bks szemllõdssel tlthetem. Mint minden jszakt. Innen fentrõl mindent ltni.
Igazn mindent, hiszen az emberek az jszaka belltval gtlstalanokk vlnak, mivel azt hiszik, senki nem ltja õket. Holott n ltok. s nzek is. Rlam nem vesznek tudomst, mert azt gondoljk, n vagyok a vilgon a legszegnyebb. s valahol igazuk is van. A 24 rbl csupn annyit kapok, amennyit a Nap meghagy nekem. Csak a maradkot. Mg a fnyemet is tõle kapom, kiporcizva, hol kicsit tbbet, hol kevesebbet. Azt is csak klcsnbe. jabban a tudsok mg a testemtõl is megfosztottak, hiszen gy vlik, a Fldbõl szrmazom, anyagom azonos vele. Mg ez sem a sajtom. A csillagok tl messze vannak, s tl sokan. Nem foglalkoznak velem, mert klnbzk tõlk. s a csillagok olyanok, mint az emberek. Nem szeretik, ha valaki klnbzik tõlk. Ht ilyen szegny s rva vagyok. Ezrt aztn megsajnlt a Jisten, s adott nekem egy ajndkot, ami csak az enym: n ltom az emberek lelkt.
Ezen a csendes oktberi estn is krltekintek, htha tallok mg embereket. Igen, mr szre is vettem egyet. Kzvetlenl alattam, egy nagy fagyalbokor s egy hideg hzfal kztt szakadt, mocskos ruhs alak l, gondozatlan, bozontos szakllal, rongyos, ujjatlan kesztyûben, lyukas cipõben. Szeretne aludni, hogy legalbb amg lmodik, addig se gondoljon cudarr vlt letre. Hamarosan taln tnyleg elalszik. De mi lesz vele tlen? Most is a hideg, kemny fldn kucorog, mellette nejlonzacskban egy hajdan volt kils kenyr maradka. Mr napok ta ezt eszi. Taln mr penszedik is. Õ maga lmodni akar, szkni innen, de a lelke mg ott csrg a bokor elõtt, s nyjtogatja a kalapjt. Felsprn õ az utct is, ha kapna rte egy kis tejet. De ez senkit nem rdekel, ht utols remnyknt gubbaszt a kalap mellett. A llek mg reml, de az ember mr feladta.
Nhny utcval odbb egy kikent-kifent nõ csorog, erõs sminkkel, leheletnyi blzban, kurta kis szoknycskban s lbat feltrõ, magas sark szandlban. Kuncsaftra vr, s kzben unalmban rgyjt egy cigarettra. A szl – ami ehhez az ltzkhez azrt mr hidegen fj -, rparancsol, s sszbb hzatja vele a flitterekkel dsztett, rikt kendõt. A nõ meglt egy arra ballag embert, s csivitelõ hangon felknlkozik neki. A szja nylik, megszlal, csalogat, de a hozz tartoz llek nmn gubbaszt a sarokban. Az mr most undorodik, s inkbb takartan valahol msnak a piszkt, minthogy most itt legyen.
Az elõbbi frfi most tartott hazafel a csaldjhoz. Lttam a vros msik vgn, amikor elindult. gy tûnik, nincs autja, hisz gyalog jr. De most nem a munkahelyrõl jtt. Abban a hztmbben, ahol volt, egy kolleginja lakik. Megll egy pillanatra a lenge ltzkû nõ elõtt, hagyja, hadd beszljen, cirgassa, de vgl otthagyja. Br mondhatnm, hogy engedett a lelknek, aki mr rngatta a knykt, hogy gyernk innen! , nem, csupn mr fradt, s ma mr nem kpes tbbre. A lelke egy csppet sem rdekli, hiszen az mr a szeretõje gya mellett is tiltakozott, felhozva rvknt a csaldot a testtel szemben. De a frfi mr akkor sem figyelt r, csak hozzvgta az aktatskjt, hadd jtszadozzon az irodai paprokkal.
Nem tl messze, nhny hztmbnyire innen, van egy jtsztr. Ott fedezem fel a kvetkezõ embereket. Kt fiatalt, egy fit, meg egy lnyt. Egy padon lnek, fekete alakjuk teljesen sszefondik az jszakban. Vadul cskolznak. Nem is cskvlts ez, csak smrols. A lnyka szinte mg gyerek, ahogy nzem, mg taln 14 sincs. A src vagy egy tzessel idõsebb nla, ha ugyan nem tbbel. Keze gmblyû kalandokat keres a lny trikja alatt. n meg inkbb oda se nzek: n szgyellem magam helyettk is, ezrt elfordtom a fejem. gy viselkedni az utcn, ott, ahol radsul nappal gyerekek jtszanak. Helyettk elkezdem nzni a lelkket. A kislny bent l az egyik hintban, s hajtja magt. Hiszen mg gyerek. A kis llek tudja, hogy nem j ez gy, a szve nem is kvnkozik az erõs frfikezek kz, de fl, hogy msklnben nem fogjk szeretni. A fi lelke kiss tvolabb ll a hintz kislnyllektõl. Mg htat is fordt neki, s egyik kezt zsebre dugja, mikzben a telefonjn nyomkodja a billentyûket. Csupn a test, ami szorosan a lnyhoz simul, a llek nem akarja se megvni, se megvigasztalni, se rmet szerezni neki. Teljesen kzmbs a msik lelke irnt.
Nem szeretem nzni, ahogy egyik ember kihasznlja a msikat. Jobb volna elbjni csendben egy felhõ mg, s nem trõdni mindezzel. De pillantsom megakad az gen prgõ pontokon, amiknek csvja a kisvros egyik plethez vezet. A helyi diszk fnye ez. Lm, ott egy zajos, rikoltoz trsasg. Huszonves fiatalok, s nagyon j kedvk van. Tl j kedvk. Tornacsukt, szakadt plt s csrgõ lncokat viselnek. Meg szegecselt vet a nadrgjukon. A lnyokon pedig falatnyi kis top van, mly dekoltzzsal, s szintn szakadt, lncos farmerban riszljk a fenekket. Tncolnak, vihncolnak, buliznak. Cseppet sem tûnnek fradtnak. De a szemk szrnyen tg, s szinte hallom, hogy zakatol a szvk. A lelkk pedig… azok is ott vannak, nem messze. A hatalmas, zld kontnerek tvben fekszenek egymson – s a kiszrt hulladkon-, mint a rongybabk. jultak. Kidobtk õket, akr a szemetet. A beszvott fiatalok tudomst sem vesznek rluk.
Szrnyû ltni ekkora felelõtlensget. De ha mr kaptam ezt a klnleges ajndkot, akkor hasznlni akarom. Hasznlnom kell. De fj ltnom ezt a gtlstalansgot. jszaka, mikor maguk vannak, az emberek nem a flelmket s a gtlsaikat dobjk el, amiket a tbbiek jelenlte knyszert rjuk. Nem mondjk azt, hogy „na, most nem lt senki, nyugodtan tehetem, amit a lelkem akarna.”. Nem teszik meg, amit nappal nem mernek a nyilvnossg elõtt: nem versnek tejet a koldusnak, nem tertik kabtjuk az nmagtl undorod nõ vllra, nem mondnak nemet az erõszakos partnernek. Nem ezeket a hamis gtakat vetik el, amit a kznsg erõltet rjuk. Nem, hanem azokat a gtakat, amik nappal mg valamelyest llnak, s megtiltjk, hogy vgkpp a srba dngljk lelkket. Nappal csupn nem vesznek rla tudomst, azt akarjk hinni, hogy õk mindig btrak s erõsek. jszaka ezt be is akarjk bizonytani. Gtlstalanokk vlnak, semmibe veszik lelkket, s mg bele is rgnak, amikor az fl vagy pp gyngnek mutatkozik. Nem csak egymsnak hazudnak, maguknak is.
Sajnos gy ltom, az emberek mind mshogy viselkednek, mint a lelkk. Nem õszintk, megtagadjk lelkket.
|
Szia!
Ne haragudj, hogy ennyit hozzszlst rok! Most a sajt kritikmrl is itt hagyok egy kis kritikt. Vagyis inkbb egy kis javtst, hogy ne tnjn gy, hogy nulla tudssal osztom az szt. Br nagyon remlem, hogy sokkal inkbb rezted a kritikmon a segt szndkot, hiszen pteni szerettem volna vele. =)
De igen, sajnos maximalista vagyok az rsok tern magammal szemben is, gyhogy muszj javtanom a sajt hibimat is:
* s nha a tbbiben is
* gynyr az egsz lersod, szemet prstan szp volt
* amely komoly mondanivalval rendelkezik, s retten trja szemnk el ezt a problmt