"Ne agg�dj. M�skor is ment az �r�s, most is menni fog.
Semmi m�st nem kell tenned, mint
le�rnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

4. r�sz

       �lmosan ment el iskol�ba, �gy nem is nagyon tudott figyelni, pedig az k�nnyen szokott menni neki, m�g rajzol�s k�zben is.
       H�rom �ra fel� �rkezett haza, kihagyva a menzai eb�det, b�r reggelit sem evett valami sokat. Anyuk�ja nem volt otthon, dolgozott. H�ga viszont a leck�j�t �rta a szob�j�ban. A kisl�ny kor�hoz k�pest magas volt, csaknem langal�ta, haja der�kig �r�, sz�ke.
       – Seg�tesz nekem? – k�rdezte n�v�r�t.
       – Persze, mutasd!
       – Nem �rtem ezt az egyenletet. Mit kell csin�lnom itt enn�l a r�szn�l?
       Tamara elmutogatta neki, hogy mivel mit tegyen, megmagyar�zta az egyenletek m�k�d�s�t. A kisl�ny meg�rtette, �s kedves mosollyal meg is k�sz�nte a seg�ts�get. Tamara is tanult valamicsk�t, azt�n l�tva, hogy hamarosan n�gy �ra lesz, �gy h�t �sszepakolta holmij�t, v�ll�ra vette tariszny�j�t, �s elment otthonr�l.
       Kiment a parkba, de P�tert m�g nem tal�lta ott. Ism�t ki�lt a h�d perem�re, �s olvasni kezdett. A rajzol�s mellett ez volt a m�sik hobbija. De most folyton elgondolkozott k�zben. Nem b�rt odafigyelni. V�g�l letette a k�nyvet, �s csak �lt, a kis erd�t figyelve.
       „Mi�rt veszekszem �lland�an any�mmal? Mi�rt ilyen ellens�ges velem? �s �n vele?... De valahogy mindig kiab�lnom kell, ha f�lm�rges�t. K�ptelen vagyok tisztelettel gondolni r�. �gy �rzem, � sem becs�l engem semmire. Akkor nem �t�tt volna meg. B�r az �n szemtelens�gem miatt d�h�d�tt fel, de � sem besz�lt szebben. Mindegy, csak f�lm�rges�tj�k egym�st. � is engem, �n is �t. Butas�g ez az eg�sz. Ink�bb nem fogom �szrevenni t�bbet, akkor tal�n nem �tk�z�nk ennyit. Az lenne a j�, ha � is leveg�nek n�zne. Vagy ha leveg� is lenn�k. Ut�lom m�r ezt a sok, hi�baval� vit�t.”
       Valami m�lyr�l j�v� szomor�s�g lett �rr� rajta. A sok veszeked�s keser�s�ge, �s azok hi�baval�s�ga miatt. N�zte a fodroz�d� vizet, a felh�ket, �s arc�n v�gigcsordult s�s, meleg k�nnye. Nem t�r�lte le, hagyta, hogy eluralkodjon rajta a s�r�s. B�r ez nem olyan haragos volt, mint este, hanem szomor�. F�l�slegesnek tartotta, hogy tov�bb veszekedjen anyj�val a rajz miatt. Azt is f�l�slegesnek tartotta, hogy egy�ltal�n besz�ljen vele, vagy hazamenjen. Mag�ban meg�llap�totta, ah�nyszor hazamegy, mindig civakodnak, �s ez egyik�knek se j�. N�zte a felh�ket, a vizet… Ujj�val belel�k�tt egy kis kavicsot a t�ba. Tal�n az lenne a legjobb, ha � is leugrana. De nem itt, hanem a foly�n�l. A fels� h�dn�l, ahol m�ly a v�z, sok a k�, �s sebes a sodr�s. Akkor nem veszekedn�nek t�bbet. Soha. Egy�ltal�n nem f�lt a gondolatt�l, hogy megtegye. Csak a vit�k, a k�nnyek, �s a rajz ut�ni v�gy�d�s v�g�t l�tta. �s akkor az anyja is bel�tn�, hogy milyen rosszul tette, hogy nem engedte el. Igen, akkor megtudn�, mennyire fontos volt ez a l�ny�nak. Jelen pillanatban b�rmit megtett volna �rte. De egyel�re nem mozdult, pr�b�lta meggy�zni mag�t, hogy nem b�nn� meg, amit tenni k�sz�l. De nem tudta. Most szemrebben�s n�lk�l megtenn�, de att�l f�l, ha m�r nem tehetne semmit, megb�nn�. V�g�l meggy�zte mag�t, hogy csak gy�vas�gb�l nem indult m�g el. A gy�vas�g viszont nem lehet akad�lya, hogy v�get vessen az eg�sznek…
       – Szia! Bocs, hogy k�stem, de m�g be akartam fejezni a matek h�zim. – P�ter j�tt az egyik kis �ton, oda�rve a l�ny mell� l�pett, �s l�tta rajta, hogy s�rt. – Mi a baj? T�rt�nt valami?
       Tamara hallgatott, de nem makacss�gb�l, csak m�g nem d�nt�tt, elmondja-e a fi�nak, hogy mi j�rt a fej�ben. De m�g miel�tt hat�rozhatott volna, kibuktak bel�le a szavak.
       – Ut�lom, hogy folyton veszekszem any�mmal. Tegnap is… Elegem van bel�le! Azt akarom, hogy v�ge legyen ennek az eg�sznek… �r�kre… �n fogom befejezni… �n… – nem tudta tov�bb mondani, tork�ba sz�k�tt a gomb�c, ami eddig a gyomr�ban volt.
       P�ter �rtette zavaros szavait. Kiss� meg is r�m�lt t�le, b�r tudta, hogy am�g � itt van, a l�ny nem tehet semmi butas�got. De meg kell gy�znie, hogy m�skor se gondoljon ilyesmire.
       – Idefigyelj! Semmit sem oldan�l meg ezzel a butas�ggal. Ne gondolkozz ilyen esztelens�geken se most, se m�skor.
       Tamara beemelte l�b�t a korl�ton, �s lekuporodott annak t�v�be. Felh�zott t�rdeire tette k�t kez�t, �s r�juk hajtotta a fej�t. P�ter l�tta, hogy n�ha megremegnek a v�llai, �s l�ba alatt a k�v�n az apr�, nedves cseppek egyre szaporodnak. A fi� kih�zta a l�ny bal karj�t a feje al�l, �s felh�zta fekete ruh�j�nak az ujj�t. Tudta, hogy Tamara most nem fog ellenkezni. P�ter l�tta a m�r f�lig behegedt bet�ket, a helyenk�nt m�g sebes von�sokat. Kiss� megh�kkent, de ilyesmire sz�m�tott. Szigor�, csaknem apai hangon �gy sz�lt:
       – Mit vagy m�g k�pes megtenni magaddal? A m�ltkor az a cigaretta, �s ez is. Komolyan �gy �rzem, te k�pes lenn�l az �ngyilkoss�gra is. Nem tudom mi, de �r�l�k, hogy valami visszatart – m�ly hangja szinte f�lelmetes volt.
       P�ter csak sejthette, hogy Tamara hallgatja, mit mond, de azt�n hamar meg is bizonyosodott r�la, mert a l�ny �gy sz�lt:
       – �n… �n f�lek.
       – De hisz’ egy�ltal�n nem kell megtenned. Ellenkez�leg. �r�l�k, hogy f�lsz, k�l�nben m�r lehet, hogy valami butas�ggal pr�b�lkozt�l volna.
       – Nem, nem �rted – n�zett a fi�ra Tamara. – Nem att�l f�lek, hogy megtegyem, hanem, hogy akkor, amikor m�r nem tudok ellene tenni, megb�nn�m.
       – Meg h�t! – v�gta r� P�ter, belef�rva tekintet�t a l�ny nagy, v�r�s szemeibe.
       – Hagyjuk ezt a dolgot! Te csak le akarsz besz�lni, �n meg v�get vetni az eg�sznek.
       – J�. Ha ezt akarod. De m�g egy mondatot engedj meg: Igaz, le akarlak besz�lni, de meg is akarlak �rteni.
       – Aha, j� – mondta m�r kicsit nyugodtabban Tamara, b�r nem igaz�n hitte, hogy P�ter val�ban meg akarn� �rteni.
       – Te nem hiszel nekem – jelentette ki a fi�, mik�zben elengedte Tamara kez�t.
       – H�t… – bukott vissza ism�t a l�ny feje, de most a sz�gyent�l.
       – Nem tudom bebizony�tani, hogy elhidd, de nem is akarom. Nem akarom bizonygatni. �s �g�rem, faggatni sem foglak. Nos, j�ssz? – azzal P�ter fel�llt, b�ztat�an n�zett a l�nyra, aki megt�r�lte maszatos arc�t, felkelt �s k�vette.
       �tk�zben nem besz�lgettek, nem esett k�zt�k t�bb sz� a t�rt�ntekr�l, de mindketten tudt�k, hogy ezzel m�g nincs lez�rva a dolog.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.