"Ne agg�dj. M�skor is ment az �r�s, most is menni fog.
Semmi m�st nem kell tenned, mint
le�rnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

Csak azt feledn�m, azt a franci�t, kit
hajnalfele a sz�ll�sunk elõtt
a h�ts� udvar sûr�j�ben l�ttam
lop�dzani, hogy szinte f�ldbe nõtt.
K�r�lkutatva �ppen visszan�zett,
s hogy v�gre biztos rejteket tal�lt:
�v� lehet a zs�km�nya eg�szen!
Ak�rmi lesz is, nem mozdul od�bb.

S m�r ette is, m�r falta is a r�p�t,
mit �gy lophatott rongyai alatt.
Nyers marhar�p�t evett, de a tork�n
m�g alig �rt le, j�tt is a falat;
�s undorral �s gy�ny�rrel a nyelv�n
az �des �tel �gy tal�lkozott,
mint telhetetlen testi m�morukban
a boldogok �s boldogtalanok!

Csak azt a testet, reszketõ lapock�t,
a csupa bõr �s csupa csont kezet,
a tenyer�t, mely �gy tapadt a sz�jra
�s �gy adott, hogy maga is evett!
Az egym�s ellen keser�lõ szervek
rem�nytelen �s d�h�dt sz�gyen�t,
amint a v�gsõ �sszetartoz�st is
�n�nmagukt�l kell, hogy elvegy�k!

Az �llatian makog� �r�mrõl
a suta l�b�t ahogy lemaradt,
�s semmis�lten kuporgott a testnek
vad gy�ny�re �s gy�trelme alatt!
A pillant�s�t, - azt feledn�m egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tov�bb,
�s egyre m�g, �s mindegy m�r ak�rmit,
csak enni b�rmit, ezt-azt, �nmag�t!

Minek folytassam? - Õr�k j�ttek �rte;
a szomsz�d fogolyt�borb�l sz�k�tt.
S �n bolyongok, mint akkor is a kertben
az itthoni kert �rnyai k�z�tt.
A jegyzetembe n�zek �s id�zem:
"Csak azt feledn�m, azt a franci�t..."
S a f�lembõl, a szemembõl, a sz�mb�l
a heves eml�k forr�n r�mki�lt:

"�hes vagyok!" - �s egyszeriben �rzem
a halhatatlan �hs�get, amit
a nyomorult m�r r�ges-r�g nem �rez,
se f�ldi t�pl�l�k nem csillap�t.
Belõlem �l! �s egyre �hesebben!
�s egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna b�rmi eles�gen:
most m�r a sz�vemet k�veteli.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s