Ltod-e, esteledik s a szgesdrttal beszegett, vad
tlgykerts, barak oly lebeg, felszvja az este.
Rabsgunk kerett elereszti a lassu tekintet
s csak az sz, csak az sz, az tudja a drt feszlst.
Ltod-e drga, a kpzelet itt, az is gy szabadul csak,
megtretett testnket az lom, a szp szabadt
oldja fel s a fogolytbor hazaindul ilyenkor.
Rongyosan s kopaszon, horkolva replnek a foglyok,
Szerbia vak tetejrl bv otthoni tjra.
Bv otthoni tj! , megvan-e mg az az otthon?
Bomba sem rte taln? s van, mint amikor bevonultunk?
s aki jobbra nyszrg, aki balra hever, hazatr-e?
Mondd, van-e ott haza mg, ahol rtik e hexametert is?
kezetek nlkl, csak sort sor al tapogatva,
gy irom itt a homlyban a verset, mint ahogy lek,
vaksin, hernyknt araszolgatvn papron;
zseblmpt, knyvet, mindent elvettek a Lager
rei s posta se jn, kd szll le csupn barakunkra.
Rmhrek s frgek kzt l itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadr szerb, mla zsid a hegyekben,
sztdarabolt lzas test s mgis egy letet l itt, -
jhrt vr, szp asszonyi szt, szabad emberi sorsot,
s vrja a vget, a sr homlyba bukt, a csodkat.
Fekszem a deszkn, frgek kzt fogoly llat, a bolhk
ostroma meg-megujl, de a lgysereg elnyugodott mr.
Este van, egy nappal rvidebb, lsd, jra a fogsg
s egy nappal az let is. Alszik a tbor. A tjra
rst a hold s fnyben a drtok jra feszlnek,
s ltni az ablakon t, hogy a fegyveres rszemek rnya
lpdel a falra vetdve az jszaka hangjai kzben.
Alszik a tbor, ltod-e drga, suhognak az lmok,
horkan a felriad, megfordul a szk helyen s mr
jra elalszik s fnylik az arca. Csak n lk bren,
feligsztt cigarettt rzek a szmban a cskod
ze helyett s nem jn az lom, az enyhetad, mert
nem tudok n meghalni se, lni se nlkled immr.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
j hozzszls
Frissts