"Ne agg�dj. M�skor is ment az �r�s, most is menni fog.
Semmi m�st nem kell tenned, mint
le�rnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

„�bberen a f�ld,
Hol a holt az �ber �r.
Feladata szent:
V�ros�ban bent
Ez�st gy�m�nt rejt.

Kincs�t �nz� sz�v k�v�nja,
Hiszen a Dr�ga adja
A vil�ghatalmat.
S Holt nem k�r nagy �rat,
Csak v�r�t Tajg�nak. "
(Egy v�ndorb�rd dal�b�l)

F�nt �szakon, Tajga kir�ly egykori vid�k�n, a r�la elnevezett Tagj�n nagyszer� h�s�k l�ttak napvil�got. Akad itt farkasokkal hadakoz� harcos, sasokat l�v� �j�sz �s medv�t szel�d�t� b�rd.
A megannyi legend�s alak k�z�l a legkiemelked�bb a z�lai G�don. � a tajgai v�ros �nnepelt h�se, aki a vil�gh�r �lm�t d�delgeti. Ez�rt el is indult Z�la v�ros�b�l, hogy �tkeljen a havas alf�ldek �s jeges v�lgyek k�z�tt, hogy r�l�phessen a sz�m�ra ismeretlen sztyeppe mez�ire.
Azonban a Z�ldf�ld m�g igen messze van. G�don m�g a t�rdig �r� h�ban gyalogol a kopasz, g�cs�rt�s f�k �rny�ka alatt, a fagyos sz�l t�rsas�g�ban. Ment �jjel-nappal k�t h� szolg�j�val, a rem�nnyel �s a kitart�ssal. Nem volt hi�baval� a gyalogt�ra, hiszen �tja nagy r�sz�t m�r megtette. Z�la v�ros�t h�rom hete h�ta m�g�tt hagyta, s most a Jeges alf�ld hat�rait taposta.

 Az alf�ld m�lt�n meg�rdemelte a jeges jelz�t. Amerre a szem ell�tott, mindent j�gp�nc�l fedett. F�k csak itt-ott, elv�tve voltak, �gy nem is akadt semmi, ami felfogta volna a csontig hatol� hideg szelet. M�g a tajg�n edz�d�tt G�donnak is �ssz�bb kellett h�znia meleg farkasb�r csuh�j�t, de ez se sokat seg�tett. Megpr�b�lt m�shogy v�dekezni a hideg ellen: tekintet�vel rem�nykedve figyelte a jeges f�ldet, hogy azt mikor v�ltja fel a puha h�r�teg. Gondolatai legal�bb elterel�dnek a hidegr�l.
  M�r egy j� ideje n�zte a cs�sz�s talajt, amikor v�ratlanul bele�tk�z�tt valakibe. A f�rfi l�ba megcs�szott a jeges talajon, majd � �s a m�sik alak is a f�ld�n landolt.
- Bocs�ss meg! Nem figyeltem – menteget�z�tt a barb�r, mik�zben igyekezett felt�p�szkodni a j�gp�nc�lr�l. – Hadd seg�tsek! – Amint a tajgai fel�llt, kezet ny�jtott a f�ld�n hever�nek, aki haboz�s n�lk�l megragadta. G�don nagy meglepet�s�re a m�sik egy�n egy h�lgy volt. Karcs� termet�t, hossz� haj�t �s sz�ps�ges arc�t alaposan szem�gyre vette, mik�zben a n� �gyetlenkedve k�t l�bra �llt.
- K�sz�n�m a seg�t� kezet – mondta a h�lgy, majd tekintet�t keletre f�ggesztette. Egy m�lyet s�hajtott, �s visszafordult a barb�rhoz. – Mit keres itt egy mag�nyos harcos, ahol m�g a mad�r se j�r?
- �n is k�rdezhetn�m ezt t�led – felelte a tajgai. A h�lgy ism�t kelet fel� n�zett, majd ezt mondta:
- Igaz�b�l elt�vedtem, �s a r�nszarvasom is elsz�k�tt. Ha j�l l�ttam, akkor keletnek.
- R�szv�tem – motyogta G�don, mik�zben a n� arc�t f�rk�szte. Az tele volt aggodalommal �s f�lelemmel.
- Tudn�k valamilyen m�don seg�teni? Nem sietek. - Hi�ba mondj�k azt a tajgaiakr�l, hogy olyan rideg a sz�v�k, mint a teleik, az�rt egy bajba esetten mindig seg�tenek.
A h�lgy szemei felcsillantak, az aggodalmat �s a f�lelmet felv�ltotta a h�la �s a rem�ny.
- Seg�ten�l megkeresni a r�nszarvasomat? – k�rdezte. – �gy hallottam, a barb�roknak – �s �gy t�nik, hogy te az vagy – nagyon j� a szagl�suk.
- Term�szetesen seg�tek, �s j�l hallottad, val�ban j� a szagl�sunk. – G�don n�h�ny l�p�st tett kelet fel�, majd leguggolt, �s szimatolni kezdett. Mindenf�le �llat szag�t �rezte: m�kus�t, hermelin�t, farkas�t, de szerencs�re az elk�sz�lt r�nszarvas�t is ki tudta venni. Ha szimata nem csal, az �llat nem csatangolt el olyan messzire.
- Nos? – t�relmetlenkedett a h�lgy.
- Nincs olyan messze – mondta a barb�r, mik�zben fel�llt. – Gyere, hogy min�l hamarabb megtal�ljuk a j�sz�got. – A h�lgy b�lintott, majd a m�r megindult G�don l�pteihez igaz�totta az �v�it. Ez neh�zkesen ment neki, sz�mtalanszor orra bukott. A barb�r hamar megel�gelte a h�lgy szerencs�tlenked�s�t, ez�rt derek�n�l �tkarolta, �s �gy t�mogatta. �szint�n megvallva, a tajgai kicsit �lvezte is a helyzetet.


  M�r egy j� ideje r�hatt�k egy�tt a jeges f�ldet, azonban a r�nszarvasnak se h�re, se hamva nem volt. G�don egyre idegesebb �s idegesebb lett. �tkozta mag�t, hogy ennek a h�lgynek – az �tjuk sor�n kider�lt, Mikoltnak – a seg�ts�g�re sietett. De ak�rh�nyszor r�n�zett a n� arc�ra, eloszlottak a komors�g felh�i, ism�t megsz�llta a v�gy, hogy felt�tel n�lk�l seg�tsen a m�sikon. A tajgai megr�zta a fej�t, majd Mikolthoz fordult:
- Tulajdonk�ppen hogy n�z ki a r�nszarvasod? Tal�n megl�tn�m.
- Hatalmas �s er�s �llat, agancsainak fajt�j�ban nincsenek p�rjai, bund�ja pedig csillog �s gesztenyebarna – �rta le az �llatot sz�ban a h�lgy. G�don b�lintott, majd Mikolttal az oldal�n tov�bbindult. Mik�zben tapost�k a j�gb�l �s h�b�l �ll� talajt, a barb�r �les szem�vel az elcsatangolt �llatot kutatta. Azonban a t�j mindenhol ugyanazt az arc�t mutatta: a feh�r semmit. Az�rt a barb�rnak egy el�nye sz�rmazott ebb�l: k�nnyen �szreveheti a barna szarvast.
- Ezt az egyhang� t�jat – morogta a tajgai, tekintet�t le nem v�ve a messzes�gr�l. Ahogy haladtak, mintha a feh�rs�gbe sz�rke �rnyalatok keveredtek volna el egyre nagyobb �s nagyobb ar�nyban. G�don egyre kevesebbet �s kevesebbet l�tott a k�r�l�tte l�v� t�jb�l, m�g v�g�l csak a nagy sz�rkes�g vette k�r�l. Hidegv�r�t nem vesztette el, ker�lt � m�r hatalmas k�dbe m�skor is. Kezeivel maga k�r�l tapogat�zott, h�tha megtal�lja Mikoltot. De � sehol se volt.
- Mikolt! – kiab�lta G�don. �rezte, feje szinte �g az idegess�gt�l. H�t ez�rt akart seg�teni a h�lgy�n, hogy azt�n egy k�dben elhagyja? Ez nem m�lt� egy…
Gondolata megszakadt. Tudata nem fogott fel m�st, csak azt a f�jdalmat, amit a nyaka k�r�l �rzett. De valahol m�lyen benne az akarata arra k�sztette, vegye el� k�s�t, s szabad�tsa meg mag�t a szenved�st�l. �gy is tett: egy hat�rozott mozdulattal el�r�ntotta sz�r�fegyver�t, s a nyak�t szor�t� valamibe v�gta. F�jdalma megsz�nt, viszont f�l�be egy �les sikoly v�jt.
- Mikolt! – ki�ltott �jra G�don. Feleletet nem kapott, azonban valaki kig�ncsolta. A barb�r egy t�mad�ra gyanakodott, �gy k�s�t nem is rakta el. V�rt a k�vetkez� t�mad�sra. Az ellenf�l nem is v�ratott mag�ra sok�ig: r�vetette mag�t a f�ld�n fekv� tajgaira. G�don k�s�vel hadon�szott, h�tha szerencs�s, s eltal�lja t�mad�j�t. Sitt-sutty, s ism�t hallotta az �les sik�t�st. Azt�n a f�rfi teste megk�nnyebb�lt. Val�sz�n�leg az ellenfele lekecmergett r�la. A barb�r a h�t�ra fordult, s szimatolni kezdett: friss v�rszagot �rzett a jeges talajon. Szagl�s�ra t�maszkodva k�szott el�re. A v�rszag egyre er�sebb, �s er�sebb lett, G�don gondolta, m�r nincs messze a megsebzett t�mad�ja se.
Hirtelen kez�vel valami hideg dolgot �rzett. Mivel a k�d m�g mindig s�r� volt k�r�l�tte, hunyor�t�ssal pr�b�lta kivenni, mibe is �tk�z�tt a keze. Egy testet v�lt felismerni. N�mi f�lelemmel a sz�v�ben b�k�dte meg a f�ld�n fekv�t, h�tha ad valami �letjelet. A tajgai mutat�ujja �pphogy a m�sik karhoz �rt, az egy hat�rozott mozdulattal az a test ir�ny�t�s�val belekarmolt a barb�rba. A tajgai felszisszent, majd elkapta a f�ld�n fekv� karj�t, �s er�sen megszor�totta. A t�mad� r�g-kap�lt, de hamar r�j�tt, ezzel nem �r semmit. A barb�r �r�mmel vette �szre, hogy ellenfele feladta a k�zdelmet. G�don karj�n�l fogva felr�ngatta a t�mad�t, majd k�zelebb hajolt hozz�.
- Mikolt! – A n� k�penye al�l gyorsan el�r�ntott egy jogart, �s egy �gyes mozdulattal G�don has�ba v�gott. A f�rfi felk�h�g�tt, t�rdei megrogytak.
- Mi�rt t�madt�l r�m? – k�rdezte a barb�r Mikoltot. A n� csak ennyit felelt:
- N�zz k�r�l!
A k�d hom�ly�b�l komor fekete romok �s keresztek kezdtek kibontakozni. Amint megl�tta ezeket a barb�r, f�lelem jelent meg az arc�n.
- �bberen, a holt v�ros – motyogta G�don, majd Mikoltra n�zett.
- Itt nyugszik az Ez�st gy�m�nt, ami hihetetlen er�vel ruh�zza fel gazd�j�t – mondta a n�. – �s a dr�gas�g megmutatja mag�t, ha Tajga sz�l�tt�nek v�re �ri �bberen f�ldj�t. – Mikolt el�h�zott egy kardot, majd a barb�rra szegezte. G�don nem n�zegette sok�ig a fegyvert, hanem k�t kez�vel megragadta, �s kicsavarta a n� kez�b�l. Mikolt nem ijedt meg, hanem �jra k�zbe vette jogar�t. Feje f�l�tt p�rgette, mik�zben ajk�t k�l�n�s cseng�s� szavak hagyt�k el. Egy szempillant�s m�lva h�rom hatalmas t�zk�gy� t�rt el� a botb�l. Megcsillogtatt�k hegyes cs�vafogaikat, majd a barb�r ut�n vetett�k magukat. Azonban a tajgai nem volt rest, k�nnyed�n elt�ncolt a t�zsz�rnyek csap�sai el�l, akik azt�n elt�ntek. Ez nem okozott t�l nagy �r�m�t Mikoltnak. �sszeh�zta szem�ld�k�t, �s ajkai egy �jabb ige mormol�s�ba kezdtek. G�don maga el� r�ntotta kardj�t; �gy v�rta a n� k�vetkez� t�mad�s�t.
Hirtelen a var�zsl�n� karjait maga el� emelte. Haja lobogni kezdett, mintha nagy sz�lvihar t�madt volna. A barb�r �rtetlen tekintettel szorongatta kardj�t. Minek ez a sok tr�kk�z�s? – k�rdezte.
- Ne t�relmetlenkedj! – mondta Mikolt megnyugtat� hangon. A barb�r kiss� megr�k�ny�d�tt. Mintha a n� k�pes lenne olvasni a gondolataiban.
V�ratlanul �les t�sk�k sz�zai t�rtek el� a j�gp�nc�l al�l. A tajgai �pphogy el tudott ugrani valamennyi el�l. G�don �pp szusszanhatott egyet, de Mikolt m�ris a f�ldnek d�nt�tte �t, jogar�t pedig a barb�r nyak�ra szor�totta. A tajgai tehetetlennek �rezte mag�t.
- Itt a v�g, tajgai – jelentette ki diadalittasan a var�zsl�n�, majd el�h�zott egy kis t�rt, s megcsillogtatta a lemen� nap f�ny�ben.
G�don lehunyta szemeit. Nem hagyhatja, hogy ez a n� megtal�lja �ltala az Ez�st gy�m�ntot. Mit tehet most? Hogy �lhet meg egy var�zsl�t? A b�rdok mes�i…
- Nem olyan biztos – sziszegte Mikolt arc�ba a barb�r, majd k�t er�s karj�val �tfogta a jogart. Olyan er�sen szor�totta, amennyire csak tudta.
- Te �r�lt! – ki�ltotta Mikolt, �s igyekezett elh�zni botj�t, de a tajgai erej�t nem tudta fel�l m�lni. A n� gyorsan fel�llt, �s menek�l�re fogta a dolgot. G�don azonnal felt�p�szkodott, majd l�b�n egyszer�en kett�t�rte a jogart.
- Ne! – �v�lt�tt Mikolt, majd �sszeesett. A leveg�t szapor�n vette, s eg�sz test�ben remegett. �rezte, elj�tt a v�ge. M�g utolj�ra r�n�zett a barb�rra, majd suttogva ezt k�rdezte:
- Honnan tudtad?
- Ismerem a legend�kat – adta meg a v�laszt G�don. Mikolt m�g utolj�ra fels�hajtott, majd lassan apr�, csillog� darabk�kra esett sz�t, amit a sz�l k�nnyed�n felkapott, �s sz�tsz�rt �bberen f�ldj�n.
 A tajgai megv�rta, amint az utols� darabka is tovasz�ll, majd egy nagyot s�hajtott, �s tov�bb folytatta �tj�t. Tal�n �gy volt helyes, v�geznie kellett a n�vel. De lehet, nem. Tal�n megegyezhetett volna a h�lggyel.
- Nem, nem – r�zta a fej�t a tajgai. – M�gusok szav�ra sohase adj! – �s ezzel nagy l�ptekkel megindult a h�ban. M�r t�z perce menetelhetett, amikor egy �les f�jdalom has�tott a karj�ba. Azonnal odan�zett: l�tta, amint v�r csurog az alkarj�r�l a h�feh�r h�ba.
Hogy s�r�lhettem meg? – �rtetlenkedett mag�ban a barb�r, mik�zben s�rtetlen kez�vel a seb�t szor�totta.
N�mi hezit�l�s ut�n ajkai felfel� g�rb�ltek. – Val�sz�n�leg m�g az a n�szem�ly s�rtett meg, de a harc hev�ben nem �reztem meg a s�r�l�st. T�bbsz�r megesett m�r velem.
Ism�t megindult, de nem tehetett meg h�rom l�p�st sem, amikor �jra meg kellett �llnia. Zajt hallott. Mintha valaki k�veket h�zott volna el.
A barb�r azonnal kardj�hoz kapott, s k�r�ln�zett. De nem l�tott sehol senkit. Ebben a hitben cs�sztatta vissza fegyver�t a hely�re. Ism�t elindult.
Kett�t l�pett, �s…
- Ty�! – t�totta el a sz�j�t. Vele szembe egy hatalmas, fekete k�vekb�l kifaragott kapu �llt. A rajta t�nd�kl� arany rajzolatok elk�pr�ztatt�k a tajgait. K�zelebb l�pett az �p�tm�nyhez. Ahogy �ltal�ban a kapuk, ez is vezetett valahov�, r�ad�sul a f�ld al�. A lej�raton t�li s�t�ts�g k�v�ncsis�got �bresztett G�donban.
- Itt lehet az Ez�stgy�m�nt – motyogta mag�nak a harcos, majd gondolkod�ba esett. Mi mindent is tehetne � ezzel a dr�gak�vel! Val�ra v�lhat az �lma, hogy a vil�gon mindenhol ismert legyen. Micsoda h�rnevet szerezhetne mag�nak azzal, hogy � lelt r� az Ez�stgy�m�ntra! Nagy a cs�b�t�s…
- Nem, �s nem! – r�zta a fej�t a tajgai, majd h�tr�lni kezdett a fekete lej�ratt�l. – Az embernek saj�t erej�b�l kell nevet szereznie mag�nak, nem pedig egy t�rgy �ltal. Egy�bk�nt is, nem vagyok m�gus! Nincs is sz�ks�gem var�zser�re. – A barb�r egy k�z�mb�s tekintettel utolj�ra megszeml�lte a fekete �p�tm�nyt, majd elindult d�lkelet ir�nyba. Ez a leghelyesebb.

T�bb h�napnyi v�ndorl�s ut�n G�don el�rte a Z�ldf�ldet. Amikor el�sz�r l�pett a t�nd�rport�l csillog� gyepre, �gy �rezte, az egyik b�rd mes�j�be cs�ppent. Elk�pr�ztatta a sz�m�ra ismeretlen vil�g: a magas lombos f�k, az illatos vir�gok, a sosem l�tott r�vidsz�r� �llatok �s a vid�k k�l�n�s lak�i.
�s nem hi�ba j�tt el otthon�b�l ilyen messzire. Miut�n a helyiek mes�ltek a j�vev�nynek a k�rny�k fenevadjair�l, G�don gondolkod�s n�lk�l seg�tett a z�ldieknek – a tajgaiak �gy h�vt�k ezen vid�k n�peit – megv�deni v�rosaikat. Ez�rt a helyiek nagyra becs�lt�k a barb�rt, a b�rdok sz�mtalan h�stett�t eldalolt�k, s �gy mind a h�t birodalomban megismerkedtek G�donnal, a tajgai barb�rharcossal.
�s az �szaki sosem b�nta meg, hogy nem vette mag�hoz az Ez�stgy�m�ntot. An�lk�l is val�ra v�lt �lma, h�la saj�t erej�nek �s kitart�s�nak.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.07.06. 21:26 �va Anna Kedves Zs�fi! Elolvastam a t�rt�netedet, �s nagyon �r�l�k, hogy ezt v�lasztottam. A c�m�b�l �s az oldaladon val� barangol�sb�l gondoltam, hogy egy mese lesz, �s az is lett. :) A t�rt�net tetszett, �tletes, �s j� a tanuls�ga is. �r�ltem, hogy v�g�l a tajgai barb�rnak nem kellett a gy�m�nt. B�r az kicsit lez�ratlan sz�momra, hogy megjelent a nagy, fekete kapu, G�donnak nem kellett a kincs, de otthagyta a kaput. Mi van, ha valaki m�sakarja megszerezni? S�t, m�r ott is van neki a kapu. Persze, nem ez volt benne a l�nyeg, de szerintem ez ak�r lehet�s�g lehet folytat�sra is. �s most egy negat�vum: a helyes�r�s. Pontosabban olyan �rz�sem van, hogy nem n�zted �t, nem jav�tottad ki a novell�dat, miel�tt feltetted. Mert am�gy j� a helyes�r�sod, sz�val amiket �n �szrevettem hib�kat, te is �szrevenn�d. (F�leg sz�ism�tl�sek) Wordben olvastam el az �r�sod, �gy k�zben bejel�lgettem, ami felt�nt, ha szeretn�d, elk�ld�m. Foglalkozz kicsit t�bbet a m�veiddel, miel�tt felteszed, ne hagyd olyan f�s�letlen�l, ahogy eszedbejutott, �s egyb�l le�rtad! Mert �tletes, �n nagyon �lveztem. V�rom a t�bbi mes�det! :) �va Anna V�lasz: Szia! K�sz�n�m, hogy elolvastad, s �r�l�k, hogy tetszett. A kapura nem eml�kszem, hehe. :D �gyes �szrev�tel. A hib�kat el tudn�d nekem k�ldeni? Nagyon megk�sz�nn�m. Ezt a t�rt�netemet anno egyik oszt�lyt�rsam jav�totta, az�rt nem n�ztem �t sose. ^^"