"Ne agg�dj. M�skor is ment az �r�s, most is menni fog.
Semmi m�st nem kell tenned, mint
le�rnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

7. r�sz

       M�snap reggel nem cs�rg�tt Tamara �r�ja. Elfelejtette be�ll�tani. F�l kilenckor �bredt fel, de el�sz�r esz�be sem jutott, hogy iskol�ba kellene mennie. Vacogott a takar� alatt, a szeme �gett, f�jt a feje, k�h�g�tt. Mikor kiment keresni egy l�zm�r�t, anyuk�j�t a konyh�ban tal�lta.
       – J� reggelt!
       – Neked is, de hogy-hogy nem vagy dolgozni?
       – Kivettem egy napot. �s ma a ti�det is igazolom. Csak nem vagy beteg? – k�rdezte egy kis sz�net ut�n, vizsg�l�dva tekintve l�nya arc�ra.
       – De. Nem tudod, hol van a l�zm�r�?
       – Itt a szekr�nyben. Menj, fek�dj le, majd viszek be egy te�t.
       – K�sz.
       Tamara is �rezte, hogy b�r �gy besz�lnek, mintha minden rendben volna, de mindketten tudj�k, hogy nem �gy van. Erzsi nemsok�ra egy cs�sze j� m�zes, forr� te�val jelent meg az ajt�ban. Letette az �jjeliszekr�nyre, azt�n le�lt az �r�asztaln�l �ll� sz�kre.
       – Nos, van l�zad?
       – Van, 38, 7.
       – Mindj�rt hozok egy l�zcsillap�t�t. Tegnap f�zt�l meg – mondta akaratlanul.
       – Tudom.
       – �g�rd meg, hogy t�bb� nem teszel ilyet!
       Tamara csak hallgatott.
       – K�rlek! Fontos vagy nekem, �s nem akarlak elvesz�teni! – Erzsi hangja szinte k�ny�rg� volt.
       – Mi�rt mondasz ilyen nagy szavakat? Ha fontos lenn�k, n�ha meghallgatn�l. – A l�ny ezt kim�rten, maga el� mondta, de j�l hallhat�an. – Mi�rt hiszed azt, hogy mindig csak neked lehet igazad?
       – Igazad van. Eddig val�ban azt hittem. De most m�r tudom, hogy nem �gy van. – Az asszony �gy �rezte, el�bb neki kell besz�lnie, ha azt akarja, hogy l�nya ajaka is megny�ljon. – Sz�gyellem, de ehhez kellett, hogy tegnap besz�ljek M�ri�val. Kellett hozz�, hogy r�j�jjek.
       Tamara �szre is vette a v�ltoz�st �desanyj�ban: az im�nt nem mondott ellent, bel�tta, hogy neki van igaza.
       – P�ter anyuk�ja engem is megtan�tott valamire: azt mondta, ha nem akarok t�bb veszeked�st, tegyek is �rte. De ne olyan butas�gokat, amiket eddig csin�ltam. Kezdjek el tanulni, seg�teni. Ha komolyan c�lt akarok el�rni, ezeket is meg kell pr�b�lnom, nem szabad csak a s�rt�d�ttet j�tszanom. Sz�val… k�rlek, ne haragudj r�m az�rt, ahogy eddig viselkedtem. Igyekszem majd v�ltozni.
       – Komolyan mondod? Ennek �r�l�k. Tudod, azt hiszem, igazs�gtalan voltam, hogy nem engedtelek el rajzra. Ha lehet m�g jelentkezni, al��rom azt a pap�rt.
       – K�sz�n�m! – Mondta most m�r f�ln�zve, h�l�san a l�ny. Azt�n ism�t k�h�g�s r�zta meg.
       – Na, fek�dj vissza, �s pihenj!
       Tamara el�g beteg lett. N�h�ny napig szinte egyfolyt�ban csak aludt. A l�za is gyakran felment, de egy h�t m�lva m�r �jra mehetett iskol�ba.
       D�lut�n elment a t�hoz, j� sok�ig v�rakozott, de P�ter nem j�tt. Kellett egy kis id�, m�g r�j�tt, hogy m�r egy h�t is eltelt, mi�ta utolj�ra tal�lkoztak. Ha n�h�ny napig m�g ki is j�rt ide a fi�, mivel � beteg volt �s nem j�tt, mostanra m�r biztosan elunta a v�rakoz�st. Meg kell keresnie. El kell mes�lnie neki, hogy mit besz�lt �desanyj�val. �s tudta, hogy P�ter anyuk�j�nak is k�sz�nettel tartozik, ez�rt elment a h�zukhoz. A fi� apuk�ja nyitott ajt�t, �s an�lk�l, hogy engedte volna sz�hoz jutni, egyb�l betess�kelte.
       – P�tert keresed, igaz?
       – Igen. �s Mari n�nit is.
       – P�ter m�g iskol�ban van, de Marit a konyh�ban tal�lod. Eriggy!
       – K�sz�n�m!
       Az asszony �pp mosogatott. A r�di�b�l kabar� sz�lt.
       – Cs�kolom!
       – �, h�t te? Mi sz�l hozott?
       – H�t… �n… Meg szeretn�m k�sz�nni. V�gre besz�lek anyuval.
       – Ezt �r�mmel hallom. Hov� t�nt�l egy teljes h�tre? P�ter napokig kij�rt a t�hoz, de egyszer sem volt�l ott. – M�ria hangja nem volt sz�monk�r�, csup�n �rdekl�d�.
       – Megf�ztam. Ez�rt is nem tudtam menni. �s ez�rt is vagyok most itt. P�terhez is j�ttem. Megk�sz�nni mindent.
       Tamara be�llt M�ria mell� el�bl�teni az ed�nyeket. A n� egy kedves mosollyal jutalmazta a gesztust, majd tov�bb hallgatta a l�ny akadoz� besz�d�t.
       – Sz�val… t�nyleg r�m f�rt, hogy besz�ljen valaki a fejemmel… �s any�nak is meg�g�rtem, hogy igyekezni fogok megv�ltozni. M�g egyszer mindent k�sz�n�k.
       M�ria megint mosolygott. Azon, hogy a l�ny m�r harmadszor mond k�sz�netet, �s �gy fest, neki ez fel sem t�nt.
       Ekkor z�rg�s hallatszott a bej�rat fel�l. Kulcscsom� hangja, majd egy tompa puffan�s.
       – Mondtam m�r, hogy ne a sarokba v�gd le a t�sk�d, mikor haza�rsz, hanem vidd a szob�dba! – Kiab�lta ki M�ria az el�szob�ba, de k�zben Tamar�ra kacsintott.
       – Gyere be a konyh�ba, van itt neked egy meglepet�s!
       P�ter gyorsan levette a cip�j�t, �s betrappolt a konyh�ba. Nagyot n�zett, mikor megpillantotta Tamar�t.
       – Szia!
       – Hol j�rt�l ennyi ideig? – A fi� hangja m�r egy kis sz�monk�r�sr�l is �rulkodott, de az�rt �rz�d�tt, �r�l a l�nynak.
       – Beteg voltam. Ma mentem el�sz�r iskol�ba.
       – Menjetek inn�t! – szak�totta f�lbe Tamar�t M�ria. – Menjetek be a szob�ba besz�lgetni!
       – Gyere! – h�vta P�ter a l�nyt. – Mondd el, mi van most veled, anyuk�ddal?
       A besz�lget�st a fi� szob�j�ban, az �gyon �lve folytatt�k.
       – Na, mes�lj! Egy hete erre v�rok, hogy valamit halljak fel�led!
       – Komolyan? – mosolyodott el Tamara.
       �r�lt, mert �gy l�tta, P�tert t�nyleg �rdekli, mi van vele.
       – Amikor m�snap f�lkeltem, any�m azt mondta… – kezdte a l�ny, de P�ter egy szem�ld�kr�ncol�s�ra egyb�l kijav�totta mag�t. – … anya azt mondta, igazolja a napomat, nem kell iskol�ba mennem. �gyis megf�ztam. � sem ment dolgozni. �s mikor hozott be nekem te�t, elkezdt�nk besz�lgetni. Arr�l, hogy egyik�nk sem viselkedett eddig a leghelyesebben. �s erre anyuk�d �bresztett r� minket. – Tamara egyre j�kedv�bb lett, ahogy mes�lt. – �s k�pzeld, al��rta a pap�rom, elengedett az oktat�sra!
       – Ez nagyszer�!
       – �h�m! – Tamara elkomolyodott, l�bait felh�zta az �gyra, �tfogta a t�rdeit �s maga el� n�zve mondta: – K�rlek, ne haragudj r�m! Egy hete, akkor este… olyan but�n viselkedtem veled… �n… sajn�lom. Kiab�ltam, meg ilyenek.
       Ahogy kimondta, egyre ink�bb megk�nnyebb�lt. �gy �rezte, ezzel a bocs�natk�r�ssel tartozott a fi�nak.
       – Annyi kellemetlens�get okoztam neked. Bocs�ss meg! Nem is tudom, mihez kezden�k most, ha nem j�tt�l volna ut�nam – a mondat �rtelme kiss� furcsa volt, de �gy legal�bb j�l t�kr�zte Tamara zavarts�g�t. – �n… K�sz�n�m..., hogy nem engedt�l olyan esztelens�get csin�lni. Annyira buta voltam.
       – Tudom – mosolygott P�ter b�tor�t�an.
       – Sajn�lom – mondta m�g egyszer, utolj�ra Tamara.
       – Nem haragszom, hallod?
       – �n… azt hiszem, mennem kell.
       – Rendben. Holnap r��rsz? Rajzolni.
       – Igen. H�nykor tal�lkozzunk?
       – �tre a parkban leszek. Azt�n elj�hetn�nk megint ide. Tanultam valami �rdekeset a suliban rajz�r�n, azt szeretn�m megmutatni. Meg kint m�r �gyis hideg van.
       – Igen. K�t h�t m�lva kar�csony. Furcsa, hogy nincs m�g h�. H�t… szia!
       – Szia!
       Teltek a napok, Tamara szinte minden d�lut�nt P�ter�kn�l t�lt�tt. Kiv�ve, amikor rajzra ment, vagy ha m�snap t�maz�r�t �rtak. Mostan�ban ugyanis elkezdett tanulni. Lassan, de javultak a jegyei, �s a rajzol�sban is fejl�d�tt. Kar�csony el�tt k�t nappal, d�lut�n �t k�r�l cs�ngettek P�ter�kn�l.
       – J� est�t! – k�sz�nt Erzsi.
       – �, j� est�t, j�jj�n be! – h�vta azonnal M�ria.
       – Nem, nem, csak szeretn�m megk�sz�nni, amit �rt�nk tett.
       A h�lgy megk�sz�nte, hogy M�ria besz�lt a l�ny�val �s vele is. Bevallotta, r�stelli b�r, de kellett hozz� ez a besz�lget�s, hogy r�j�jj�n, nem gondolkozott eddig valami megfelel�en.
       – �r�l�k, hogy egyet�rt�nk, de j�jj�n m�r be! Szeretn�k k�rdezni valamit – tette hozz� M�ria, hogy becsalja az asszonyt.
       Ism�t bent �ltek a konyh�ban, ahogy h�rom hete este is. De ez�ttal sokkal bar�ts�gosabb volt a l�gk�r.
       – Sz�val a k�rd�sem az lenne, hogy Tamara eml�tette-e otthon a ki�ll�t�st?
       – Nem. Mif�le ki�ll�t�sr�l van sz�?
       – P�ter iskol�ja szervezi. Tehets�ges fiatalok k�peib�l. P�ter megmutatta a szervez� tan�rnak Tamara n�h�ny rajz�t, aki azt mondta, k�sz�thetne a l�ny a ki�ll�t�sra egy munk�t. A fiam elmondta, hogy ezen vesztek �ssze. Tamara v�ltig �ll�totta, hogy �n nem engedn�. A r�szv�telhez ugyanis 18 �v alatt sz�l�i beleegyez�s kell.
       – Meddig lehet r� jelentkezni?
       – Nagyszer�! Ez lett volna a k�rd�sem. Hogy nem �rn�-e al� a jelentkez�si lapot.
       – Rendben. – Nem �gy t�nt, mintha Tamara anyuk�j�nak ellen�re lenne a dolog, vagy csak k�nyszeredetten mondott volna igent. Ez�rt M�ria egyb�l el�hozta a pap�rt �s al��ratta vele.
       – El�rulom, P�ter k�rte, hogy pr�b�ljam meg �n r�besz�lni a dologra.
       – �rtem. �r�l�k, hogy seg�thettem. De most m�r t�nyleg mennem kell.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s