"Ne agg�dj. M�skor is ment az �r�s, most is menni fog.
Semmi m�st nem kell tenned, mint
le�rnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

Arcok

       Minden szombaton pirkadatkor indult. A kisv�rost, ahol �lt, m�r teljesen bebarangolta. Az ottani arcokat r�g ismerte. Most a szomsz�dos helys�geken volt a sor. R�mosolygott a parkban s�t�l�kra, bet�rt a templomokba, �s le�lt valaki mell�, benyitott a boltokba, �s v�s�rolt valami apr�s�got, vagy azt mondta, csak k�r�ln�z. Megfigyelte, milyen kifejez�s �lt ki annak az �br�zat�ra, aki el�sz�r l�tta. �s megjegyezte �ket. Az arcokat. Minden apr� szemvillan�st, a sz�jszeglet r�ndul�s�t, az orr apr� fintor�t..., mindent az eml�kezet�be v�sett.
       �s azok, akiknek a von�sait r�gz�tette, vajon milyen embert l�thattak maguk el�tt?
       Az �tven �v f�l�tti f�rfi magas volt, v�zna, t�lcs�rmell�, minden ing l�ty�g�tt rajta, a nadr�gtart�ja pedig �lland�an lecs�szott csapott v�ll�r�l. Kerek kopony�ja t�l nagy volt test�hez k�pest, deresed� haj�b�l pedig m�r csak a tark�j�ra jutott, szem�ld�ke ritk�s volt, orra nagy �s sz�les, ajkai sz�ntelenek, �lla pedig h�sos �s el�reugr�. Bal arc�n egy foltban sz�raz volt a b�r, �s v�r�s cs�kok mutatt�k, hogy gyakran vakarja. Szemei k�z�tt mintha egy kiss� horpadt lett volna a feje, ett�l kancsalnak t�nt. A tekintete pedig... k�d�s volt. Ha megsz�lalt, ferde, mindig f�lig nyitott sz�j�val csak fel�letesen artikul�lt, ett�l szavai f�tyolosak �s �sszefoly�k voltak.
       R�vid �tjair�l d�lben mindig hazat�rt.
       Kotyvasztott valamit eb�dre, majd munk�hoz l�tott. Form�tlan, szakadt k�rm� ujjaival pap�rra vetette a l�tott arckifejez�sek v�zlat�t. Eg�sz h�tv�g�n ezen dolgozott. H�tf� reggel azt�n a v�roska egyik mell�kutc�j�ban l�v� �zlet�be indult. Fels�p�rte a j�rd�t, kit�rta az ajt� �s az ablak rozzant, kopott fest�k� zsaluit, �s kiakasztott r�juk n�h�ny bab�t. Mert bababoltja volt.
       Be�lt a pult m�g�, amely munkaasztalk�nt is szolg�lt. Kiter�tette a mag�val hozott v�zlatokat, �s dologhoz l�tott. Gondosan �sszev�logatta az eszk�z�ket, megtervezte, melyik bab�hoz haszn�ljon puha-, melyikhez kem�nyf�t, hol k�sz�tse a szemeket, ajkakat fest�ssel, hol pedig intarzi�val. Csontos kezei k�z�tt lassan form�l�dtak a fejek, a v�gtagok. A hajakat pedig a helyi fodr�szt�l kapott anyagb�l alkotta.
       De ezek a bab�k nem puf�k kisgyermekek voltak, hanem groteszk figur�k. A feln�tt �br�zatok torzz� tett�k �ket. Rengeteg arckifejez�st meg�riztek a f�b�l faragott fejek: meglepetts�get, ijedts�get, sz�nalmat, sajn�latot, megvet�st, r�szv�tet, f�lelmet, �rtetlens�get �s undort. Kinek volt sz�ks�ge ilyen bab�kra? Senkinek. Ki v�s�rolta meg �ket? A kisv�ros szinte minden lakosa, n�ha a szomsz�d telep�l�sek emberei is. Mi�rt? Sz�nalomb�l. �s f�lelemb�l. Senki sem akarta, hogy a r�la �rulkod� kifejez�s sok�ig a boltban maradjon, ahol b�rki r�ismerhet. Hiszen �k maguk is megrettentek, mikor r�d�bbentek, milyenek val�j�ban... De az � arc�n soha nem fedezhettek fel egyebet, csak tiszta �rdekl�d�st, majd, id�vel, k�d�s kifejez�stelens�get. Soha megr�k�ny�d�st, soha elutas�t�st, soha haragot, soha megvet�st, soha b�szkes�get �s soha szomor�s�got.
       Egyik h�tf�n a bel�p�k, mint mindig, most is a forg�ccsal �s szersz�mokkal bor�tott pult m�g�tt tal�lt�k, munk�j�ba mer�lve. �gy t�nt, �szre sem vette a bet�rt ablakot, a boltban sz�tsz�r�dott szil�nkokat. Sosem szokott feln�zni az ajt� f�l� akasztott kolomp hangj�ra, csak mikor m�r megsz�l�tott�k. De ez�ttal felemelte a fej�t, �s az asztalra �ltette a bab�t, amin �ppen dolgozott. Az arc�t m�r k�szre faragta, de a haj�t m�g nem ragasztotta f�l. Tekintet�t a vend�gekre szegezte, mindig hom�lyos szeme ez�ttal nedvesen csillogott, arca keser� volt, �s szomor�, m�r-m�r sz�monk�r� hangon sz�lalt meg:
       – Mi�rt nem mondt�k, hogy ilyen is l�tezik?
       A baba mosolygott. A t�z�vesforma fi� arc�n a k�v�ncsis�g �s a h�la von�sai �ltek.
       – �n csak visszaadtam a labd�j�t. – A f�rfi tekintete a kit�rt ablak�vegre siklott.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.08.09. 16:06 Kata Jaj, nagyon tetszik ez a novell�d. :) Szerintem az egyik legjobb az eddig feltettek k�z�l, nem is csod�lom, hogy ezt k�ldted be a p�ly�zatra. Azt viszont sajn�lom, hogy ott nem �rt el helyez�st, pedig szerintem igaz�n j�. Nem is jut eszembe negat�vum r�la; r�vid, �rzelmes �s tanuls�gos. Gratu hozz�! :) Kata