"Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog.
Semmi mást nem kell tenned, mint
leírnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

Leírás: Baba van a családunkban, és ahogy lenni szokott, sokat gyönyörködünk benne. Egy gondolat jutott eszembe a picurról, azt írtam meg pár sorban.
Ez a kis szösszenet megérdemelne egy verses formát, ha tudnék verset írni.

Kezébe veszi a játékot a csecsemő. Forgatja, nézi nagy, csodálkozó és csillogó szemekkel. Ajkai először elbiggyednek, majd huncut mosollyá görbülnek. Lát sárga, zöld, lila, és piros színt; kerek, négyzetes, gömbölyű formákat. Tovább forgatja a játékot a csecsemő. Ujjacskáival mindent kitapint, majd szájába veszi, ízlelgeti, ismerkedik vele: a játék lehet kemény is vagy puha, esetleg hideg vagy meleg is. Közben felnéz, és a mindenség tör rá. Milliónyi szín tárgyakra simulva, milliónyi tárgyak izgalmas, sosem látott formákba dermedve. Mennyi, sosem látott, megismerni való.

Tudod, neked még minden olyan csodálatos; ezt irigylem csak tőled.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.12.02. 21:40 Anna Éva Kedves szösszenet. :) Én tudod, miért irigylem a babákat, hogy ők mindig élvezik felfedezni a világot, számukra még nem munka a tanulás. Nekünk sajnos nem mindig sikerül ilyen érdeklődve fordulni a tananyag felé, holott az is "sosem látott megismernivaló". (A megismernivaló az nem egybe van?) Válasz: Szia! Köszi, hogy írtál. :) Másik kritika írom az Imagine-en nem szólt érte, de majd utánanézek. Köszi, hogy szóltál. ^^ Zsófi