"Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog.
Semmi mást nem kell tenned, mint
leírnod egyetlenegy igaz mondatot.
A legigazabb mondatot, amit tudsz."
Ernest Hemingway

William Shakespeare (1564-1616) nem csak drámákat írt, hanem szonetteket is. Kora ezt a fajta irodalmat többre tartotta, mint a drámákat. A drámák szórakozást jelentettek, a versek az irodalmat. A kor egyik legnépszerűbb versformája a szonett volt, ami Petrarcára vezethető vissza. Angliába a petrakisták útján jutott el (Sir Thomas Wyatt, például) a szonett. Először az olasz mintát követve alkottak a költők (14 sor, a b a b rímképlet), de már Wyattnál is jelentek meg változások; egyik legjelentősebb a zárósor. A shakespeare-i szonettet nevezhetjük az angol szonettnek, amely nem másolja Petrarcát, hanem sajátos jegyeket vesz fel. A tizennégy sort megtartja, viszont a rímképlet változik: abab cdcd efef gg. Továbbá a már Wyattnél megjelent zárósor (a szonett utolsó két sora) Shakespeare-nél állandósul. Ezt „voltának” is nevezhetjük, mivel lehet ellentétes jelentésű vagy új irányba tereli a vers gondolatait. 
Végiggondolva, a szonett egy eléggé kötött versforma, fordítása nem egyszerű. Shakespeare szonettjei pedig okozhatnak további gondokat is nyelvezete miatt. Verseire jellemző a sötét tónus, a szexualitás, továbbá kifejezhetnek gyengéd érzelmeket, röviden összefoglalt gondolatok ("Brevity is the soul of wit" – mondta maga a mester, ami annyit tesz magyarul, hogy „Tömörség az eszme lelke”, azaz az igazi intelligencia a tömörségben rejlik), és a gazdag költői képek – és valljuk be, ezek sem teszik egyszerűvé a műfordító dolgát. 
Szabó Lőrinc (1900-1957) szonett fordításai a legismertebbek hazánkban. Csodás költői képek jellemzőek a fordításra és lágy hangvétel. Azonban szöveghűsége a fordításoknak vitatható. Szabó Lőrinc lágyabbá tette Shakespeare erős nyelvezetét, hiányzik a szexualitás, továbbá pedig sajátos költői képeket helyez el a fordításban, nem követi Shakespeare-ét.

Utóbbira egy példa a híres 75. szonettből: 

Eredeti: 
"So are you to my thoughts as food to life, 
Or as sweet-season'd showers are to the ground; 
And for the peace of you I hold such strife 
As 'twixt a miser and his wealth is found;"

Szabó Lőrincnél: 
"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér 
S tavaszi zápor fűszere a földnek; 
Lelkem miattad örök harcban él, 
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;"

Már az első versszak képe különbözik. Szabó Lőrinc azt mondja, hogy „mint testnek a kenyér”, Shakespeare pedig azt, hogy „as food to life”, vagyis mint étel az élethez. Lényegében persze ugyanazt jelenti a két hasonlat (nélkülözhetetlen), de az eredeti shakespeare-i valahogy mégis erősebb felütésű.

A következő hibára egy ismerősöm hívta fel figyelmemet. A 130. szonett, azaz a „My mistress eyes are nothing like the sun” így kezdődik: 

Eredeti: 
"My mistress' eyes are nothing like the sun; 
Coral is far more red than her lips' red; 
If snow be white, why then her breasts are dun; 
If hairs be wires, black wires grow on her head. 
I have seen roses damasked, red and white, 
But no such roses see I in her cheeks; 
And in some perfumes is there more delight 
Than in the breath that from my mistress reeks. 
I love to hear her speak, yet well I know 
That music hath a far more pleasing sound; 
I grant I never saw a goddess go; 
My mistress when she walks treads on the ground. 
And yet, by heaven, I think my love as rare 
As any she belied with false compare."

Szabó Lőrincé így szól: 
"Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt 
ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. 
Fehér a hó? Az ő keble sötét. 
Drót a haj? A haja fekete drót. 
Láttam rózsát, fehéret s pirosat, 
de az ő arcán bizony sohase; 
s némely párfőm gyönyöre csábosabb, 
mint amilyen úrnőm lehellete. 
Szivesen hallgatom – de tudom, a 
muzsikaszó sokkal zengzetesebb; 
istennőt járni nem láttam soha, – 
az én úrnőm a földön jár, ha megy; 
mégis ér annyit nekem, mint akit 
hazug hasonlat mennyekbe röpít."

Ha megfigyeljük a rímeket, az eredetiben a b a b, a magyar fordításban viszont mintha a x a x lenne. 
A két példa felhozása után felmerül a kérdés, hogy mennyire használhatja ki a műfordító a költői szabadságát. A költői képekben még szabadosabban mozoghat (mint a 75. szonettben – megbocsátható), de a versformához illik igazodni. Hisz maga a versfordítás ezért is nehéz, mivel ez köti meg leginkább a fordító kezét, rengeteg mindenre kell figyelnie: rím, szótagszám és sorolhatnánk még. De illik igyekezni megtartani az eredeti formát, nem pedig változtatni rajta.

Végiggondolva a felhozott példákat ki kell-e jelenteni, hogy Szabó Lőrinc rosszul fordította Shakespeare szonettjeit? Ezt nem szabad mondanunk. Természetesen vannak remekül sikerült fordítások, és el kell ismernünk a költőt, amiért ilyen nehéz feladatra vállalkozott. Viszont azt is tudni kell, hogy vannak fordításai, amelyek inkább az ő versei, csak Shakespeare nyomán.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.