Emlékezés
Zsófi 2013.03.02. 11:27
Fagyott föld ropog a talp alatt:
Itt a megtört lelkek hamva a hant.
Az elszállt álmok romján hajt
A kín, az emberi panasz és baj.
De megértem a holtak jaját,
Hisz ember vagyok, álmodom álmát
Az elődöknek, és megélem vágyát
Mert örökség ez, sosem tagadnám.
Öröm és kín kergeti egymást szüntelen,
Egy kis helyen, az emberi szívekben
Melyek meghasadnak és remélnek,
Holnap is, most is, ahogy régen.
Rájuk gondolok: a sok régi alakra,
S majd egyszer én is elhagyom magam.
Szintén ott leszek a föld alatt,
Leszek a halálnak egy kis falat.
De mindig lesz, aki itt elhalad,
És gondol majd az emberi fajra.
|